Aranyérc - 7 típus és kitermelési módszerek

Összefoglaló：Ebben a cikkben a nyolc leggyakoribb aranyérc típust és azok tulajdonságait, valamint a feldolgozási módszereket fogjuk megvitatni.

Az aranyérc egy olyan érctípus, amely arany mineralizálódást tartalmaz a összetételében. Értékes és keresett fém ritkasága és szépsége, valamint ipari és gazdasági alkalmazásai miatt. Az ércek aranytartalma széles skálán változik, néhány grammotól akár több unciáig tonnánként. Az aranyérc különböző típusai különböző fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek befolyásolják az arany kitermelésére használt bányászati, feldolgozási és finomítási módszereket.

Ebben a cikkben a leggyakoribb nyolc aranyérc típust és azok tulajdonságait, valamint a feldolgozásuk módjait fogjuk megvitatni.

7 Aranyérc Típus

1. Szabadon őrlő Aranyérc

A szabadon őrlő aranyérc a leggyakoribb aranyérc típus, amelyet gyakran találunk a felszíni bányákban. Jellemzője a látható aranyrészecskék jelenléte, amelyeket könnyen felszabadíthatunk a környező kőzetből zúzással és őrléssel. Az aranyrészecskék általában kicsik, néhány mikrométertől néhány milliméterig terjednek.

A szabadon őrlő aranyérc feldolgozása magában foglalja az érc zúzását finom porrá, amelyet vízzel keverve iszapot képeznek. Az iszapot ezután egy sor gravitációs elválasztó eszközön, például csatornákon, jigeken vagy rezgő asztalokon vezetik át, amelyek az aranyrészecskéket eltérő sűrűségük kihasználásával koncentrálják. Az így nyert koncentrátumot ezután olvasztják, hogy aranytömböt állítsanak elő.

2. Vas-oxid-rezes-aranyérc

A vas-oxid-rezes-aranyérc olyan érc típus, amely gyakran nagy léptékű, alacsony fokú lerakódásokkal társul. Jellemzője a vas-oxid ásványok, például a magnetit vagy a hematit, valamint a réz- és aranyásványok jelenléte. Gyakran található vas-oxid-rezes-arany (IOCG) lerakódásokban, amelyek intrúziós sziklákkal társulnak.

A vas-oxid-rezes-aranyérc feldolgozása magában foglalja az érc zúzását finom porrá, amelyet vízzel kevernek iszappá. Az iszapot ezután mágneses elválasztásnak vetik alá, amely elválasztja a vas-oxid ásványokat a réz- és aranyásványoktól. Az így nyert koncentrátumot ezután flotációnak vetik alá, amely elválasztja a réz- és aranyásványokat a többi ásványtól az ércben. Az így kapott koncentrátumot ezután olvasztják, hogy rezet és aranytömböt állítsanak elő.

3. Refrakter aranyérc

A refrakter aranyérc olyan érc típus, amely olyan aranyat tartalmaz, amelyet nehezen lehet kinyerni hagyományos módszerekkel. Gyakran társul kénvegyület ásványokkal, mint például a pirkit, arzénpirkit vagy antimonit, amelyek kapszulázhatják az aranyrészecskéket és megakadályozhatják őket a hagyományos zúzási és őrlési módszerek által történő felszabadulásban.

A refrakter aranyérc feldolgozása fizikai és kémiai módszerek kombinációját foglalja magában. Először az ércet előkezelésnek vetik alá, amely pörkölést, nyomásos oxidációt vagy bio-oxidációt tartalmaz a kénvegyület ásványok lebontására és az aranyrészecskék felszabadítására. Az így kapott ércet ezután a hagyományos cián leachálásnak vagy alternatív módszereknek, például tioglikol leachálásnak vetik alá, amelyek képesek az aranyrészecskéket feloldani és elérhetővé tenni a kinyerésükhöz.

4. Szén-dioxid tartalmú aranyérc

A szén-dioxid tartalmú aranyérc olyan érc típus, amely szerves szenet tartalmaz, mint például grafit vagy bitumenes anyagok, amelyek képesek adszorbeálni az aranyrészecskéket, és megnehezítik azok hagyományos módszerekkel történő kinyerését. Gyakran társul üledékes sziklákkal vagy szenes rétegekkel.

A szén-dioxid tartalmú aranyérc feldolgozása előkezelést igényel a szerves szén eltávolítására pörköléssel vagy autoklávozással, amelyet cián leachálás követ, hogy feloldják az aranyrészecskéket. Alternatív lixiviánsok, mint például tioglikol, jód vagy bróm is használhatók az aranyrészecskék feloldására.

5. Orogén aranyérc

Az orogén aranyérc egy olyan aranyérc, amely a már meglévő kőzetek, például üledékes kőzetek vagy vulkáni kőzetek deformációja és metamorfózisa révén keletkezik. Gyakran kapcsolódik kvarc ércekhez vagy csúszózónákhoz.

Az orogén aranyérc feldolgozása magában foglalja az ércek porrá zúzását, amit vízzel kevernek, hogy iszapot hozzanak létre. Az iszapot ezután egy sor gravitációs szeparáló berendezésen, például zsilipeken, jigeken vagy rezgőasztalokon vezetik át, amelyek a különböző sűrűségek kihasználásával koncentrálják az arany részecskéket. Az eredményül kapott koncentrátumot ezután olvasztják, hogy aranytömböt állítsanak elő.

6. Epithermális aranyérc

Az epithermális aranyérc egy olyan aranyérc, amely a Föld felszíne közelében keletkezik forró folyadékok hatására. Gyakran kapcsolódik vulkáni kőzetekhez vagy geotermikus rendszerekhez.

Az epithermális aranyérc feldolgozása magában foglalja az ércek porrá zúzását, amit vízzel kevernek, hogy iszapot hozzanak létre. Az iszapot ezután gravitációs szeparációnak vagy flotációnak vetik alá, hogy az arany részecskéket koncentrálják. Az eredményül kapott koncentrátumot ezután olvasztják, hogy aranytömböt állítsanak elő.

7. Porfíros aranyrézérc

A porfíros aranyrézérc egy olyan érctípus, amelyet gyakran nagy méretű, alacsony fokozatú lelőhelyekkel társítanak. Jellemzi a réz ásványok, például kalkopirit, bornit vagy kalkozit, valamint arany ásványok, például piritt vagy nemes arany jelenléte. Gyakran megtalálható porfíros réz lelőhelyeken, amelyek intruzív kőzetekkel kapcsolatosak.

A porfíros aranyrézérc feldolgozása magában foglalja az ércek porrá zúzását, amit vízzel kevernek, hogy iszapot hozzanak létre. Az iszapot ezt követően habos flottációnak vetik alá, amely elválasztja a réz és arany ásványokat a bányászott érctől. Az eredményül kapott koncentrátumot ezután olvasztják, hogy réz- és aranytömböt állítsanak elő.

8. Aranykivonási módszerek, amelyeket ismernie kell

Az aranyércek kivonási módszerei az érctípusától, minőségétől és más tényezőktől, például más ásványok és szennyeződések jelenlététől függenek. Íme néhány a leggyakoribb aranyércekhez használt kivonási módszerek közül:

1. Gravitációs szeparáció

Ezt a módszert szabadon őrölt aranyércekhez használják, és magában foglalja az arany elválasztását más ásványoktól gravitáció segítségével. Az ércet őrlik, majd egy sor rezgő deszkán vezetik át, amelyek megfogják az arany részecskéket, miközben a többi ásvány áthalad.

2. Cianoid kioldás

Ezt a módszert az aranyérceknél alkalmazzák, amelyek alkalmasak a cianoid kioldásra, például a szabadon őrölt és egyes ellenálló ércek. Az érceket zúzzák, majd egy cianoid oldattal keverik, amely feloldja az aranyat. Az aranyat ezután visszanyerik az oldatból aktív szénre való adszorpcióval vagy cinkporral való kicsapással.

3. Amalgámálás

Ezt a módszert szabadon őrölt aranyércekhez alkalmazzák, és magában foglalja az összezúzott ércek higanyjal való keverését amalgám képzésére. Az aranyat ezután az amalgám felmelegítésével nyerik vissza, hogy a higany gőz formájában távozzon.

4. Flotáció

Ezt a módszert a szulfidércekhez használják, például porfíros aranyréz- és vas-oxid-réz-arany ércekhez. Az érceket zúzzák, majd finom porrá őrlik, amit vízzel és habképző anyagokkal kevernek. Levegőt fújnak át a keveréken, ami miatt a szulfid ásványok a felszínre emelkednek, ahol összegyűjthetők és elválaszthatók a többi ásványtól.

5. Pirítás

Ez a módszer a nehezen feldolgozható aranyércekhez használatos, és magában foglalja az ércek magas hőmérsékletre történő felmelegítését a szulfid ásványok oxidálására és az arany kiszabadítására. Az így kapott kalcina ezután kónia oldásnak van kitéve az arany kinyerésére.

6. Nyomásos oxidáció

Ez a módszer a nehezen feldolgozható aranyércekhez használatos, és az érceket magas nyomásnak és hőmérsékletnek teszi ki oxigén és kénsav jelenlétében. Ez a folyamat oxidálja a szulfid ásványokat, és alkalmassá teszi az aranyt a kónia oldásra.

7. Biolúgás

Ez a módszer a nehezen feldolgozható aranyércekhez használatos, és mikroorganizmusok alkalmazását jelenti a szulfid ásványok oxidálására és az arany kiszabadítására. A mikroorganizmusokat tartályokban nevelik, amelyek érceket és tápoldatot tartalmaznak, és az így kapott oldat ezután kónia oldásnak van kitéve az arany kinyerésére.

8. Szén-a-pépben (CIP)

Ez a módszer Carlin-típusú aranyércekhez használatos, és a zúzott ércet kónia oldattal és aktív szénnel keveri. Az arany az aktív szénre elnyelődik, amelyet elválasztanak az ércből, majd elúgásnak vetik alá az arany visszanyerésére.

Összességében az arany kinyerése különböző típusú aranyércekből különböző módszereket igényel, mivel az ásványtanuk és minőségük változó. A különböző típusú aranyércek tulajdonságainak és feldolgozási módszereinek megértése fontos a bányászati ipar számára. A megfelelő feldolgozási módszerek alkalmazásával a bányászok hatékonyan és fenntartható módon tudják kinyerni az aranyat, miközben minimalizálják a környezeti hatásokat és biztosítják a munkavállalók biztonságát.