Összefoglaló：A gipszgyártó üzemek nagyságukban és technológiai színvonalukban jelentősen eltérnek egymástól. Tartoznak közéjük olyan üzemek is, melyek napi egy-két tonna gipszet állítanak elő alacsony költségű, kézi technológiával,

A gipszgyártó üzemek nagyságukban és technológiai színvonalukban jelentősen eltérnek egymástól. Tartoznak közéjük olyan üzemek is, melyek napi egy-két tonna gipszet állítanak elő alacsony költségű, kézi technológiával, egészen olyan üzemekig, amelyek napi ezer tonnát is képesek előállítani, és amelyek nagy mértékben gépesítettek, valamint különböző típusú és minőségű gipszvakolatot vagy gipszkarton lemezt is képesek gyártani.

Néha a gipsz kitermelése nyíltbánya technikával történik, a gipszlelőhely területének kitermelésével. A gipszgyártó üzemben a következő műveletek szerepelnek: zúzás, szűrés, őrlés, melegítés. A kitermelt gipszet először méretcsökkentés céljából összetörik, majd szűréssel elválasztják a különböző méretű részecskéket. A túlméretes anyagot tovább őrlik, majd további feldolgozásra szállítják.

A kőbányákból és földalatti bányákból származó gipszércet összetörik és egy üzem közelében raktároznak. Szükség szerint a raktározott ércet tovább törik és szitálják kb. 50 mm átmérőre. Ha a bányászott érc nedvességtartalma nagyobb, mint kb. 0,5 tömegszázalék, az ércet forgódobos szárítóban vagy melegített hengermalomban kell szárítani.

A forgódob szárítón szárított ércek egy hengermalomba kerülnek, ahol addig őrlik, amíg a 90%-a 100-as szitán áthalad. Az őrölt gipsz gázáram formájában távozik a malomból, és egy termékciklonban gyűlik össze. Az érceket néha a hengermalomban is szárítják a gázáram felmelegítésével, így a szárítás és őrlés egyidejűleg történik, és nincs szükség forgódob szárítóra.

Gipszpor előállítási vonalban őrlési folyamat, például golyós, rudazatos vagy kalapácsmalomban, szükséges, ha a gipszet minőségi vakolatgyártáshoz vagy öntőformákhoz, orvosi vagy ipari felhasználásra szánják.